• CADAVERES on Facbook
  • CADAVERES on MySpace

Következő koncert

Napl

Jubileumi 70.(!!!) fejezet – (Haver ez egy gecikemény háború)

„Na most ott tartunk, hogy nem írtam majd’ egy éve naplót, és mindig csak a pofám járattam, hogy „Na erről majd most írni fogok!”, de ennek ezennel vége és ismét megnyílik a mókatár, De hogy miért is? Hát elmondom nektek, hogy azért mert egy nagyon drága gitáros tezsvérünk, név szerint Kovács Ati a Superbutt gitárosa (és egyben a Közép-Európa leggyorsabb gitárosa, az élő legenda akinek több zenekar ötlete van a fejében mint Timbuktu lakosságának a fele) mondta hogy írjuk meg együtt. Abba is belemehetnénk, hogy már 2-3 éve is ugyanerről pofáztunk hót részegen, na de tényleg legyen az a történet is egy újabb tanulság arra, hogy rokenroll zenekart csak akkor csinál az ember, ha:
- elment az esze
- alkoholista
- buzi
- vagy tényleg nincs egy jobb terve az életben.

Szóval nézzük! Kezdem én oszt utána Ati.

Október 22. Indulás

Meló után találka Bölcsivel (Bölcsföldi Zotyó az új énekesünk, itt még nem sikerült bemutatnom, de lesz pár sztori nyugi) Mivel Körmiék dugóba voltak, máris volt alkalmunk ledobni egy sört, Aztán mentünk is a picsába. A hétvégén Szakács Joci dobolt akit ugye az Ektomorfból jól ismerhet a kedves hallgató, őt is betettük oszt Kecskeméten szedtük fel Kálmit (aki meg az új gitárosunk, Ő a Chaos Of Disorderből jött, hétvégén láncdohányos, hétköznap mérnök) és ugye Tájger a szuper teknikusunk is, aki a menetrendszerinti dzsogingnadrág-atléta-bőrkabát kombóban tette a tiszteletét. Tájgiről azt kell tudni, hogy legyen tél vagy nyár ugyanazt az összeállítást veszi fel, bármit elhisz amit a kibebaszott Blikkben olvas, a mániája a T-rexek feltámadása, a gyémántbolygók, és a cápafog. És ott volt még a patkóbajszú büntetőgép is „G”. Róla sokat nem tudok, annyi legyen elég hogy tutira nem ezen a bolygón született.
No Szeged: A koncert nem volt rossz, még Bálintgazda is megjelent annyira jó volt. A szállás meg egy kupiban volt… Egy nagyon magas szőke csaj fogadott minket, mi meg mint a hülyék nyolcan, merev részegen, hogy „jaj mi lesz itt”. Kurvára semmi extra nem volt. Úgy bebasztunk hajnalban, mint az annak a rendje. A buli hevében még felhívtuk Atit (mivel ő velünk aludt a szálláson, csak később jött)hogy hozzon már sört legyen kedves. Majd 3 percre rá összeesett mindenki a nagyhangúak közül. Reggel 10 körül meg is ébredtünk, Én meg a Kálmi meg az Ati erőszakos sörözésbe kezdtük. Ebből következik a világ és a rokkszakma megfejtése, hülyébbnél hülyébb zenekarnevek elővezetése. Ati előrukkolt pár névvel amitől fostunk a röhögéstől, da majd ő elmeséli.:) Délután még egy laza ebéd a Tisza-parton. Megőrültünk a zsír új csengőhangomtól a faszt…csengőhangjaimtól! Ez egyik olyan, mintha 300 üvegtáblát basznának a földhöz 3 percen keresztül, mindezt átküldtem majdnem az összes telefonra és kórusban nyomattuk az étteremben. A másik meg egy hajvágógép effekt. Klasszikus, komolyan mondom beszarás.
A Szentesi buliról meg sokan nem tudtak, így én sem tudok sokat nyilatkozni. Lenyomták a zenekarok a maroknyi rokkos megnézte, aztán megint jól bebasztunk. eddig minden sima ügy Én nagyon rottyon voltam, Joci meg gecire fáradt, így mi elhúztunk dögleni, a többiek (név szerint Kölni, Bölcsi, G, Tájgi, Kálmi) lementek a sztriptízbárba sörözni. Az elmondottak alapján: nem telt egy tíz perc a ribi Bölcsi már a csajoknak táncolt a rúdon, és egy kör sör 4 millió űrdollárba került. Nekem meg maradt a south park a tv-ben.
Másnap kóválygás a városban, aztán buszban ülés 3 órát,megbeszéltük a világ legjobb könyveit és filmjeit, fingtunk böfögtünk és útra is keltünk a kibebaszott szerb határra. A határon a szokásos vám papírral baszakodás, mosolygás és gyerünk Zentára. A klub a szokásos, ez elején még nagy para, hogy hol vannak a fiatalok, de megérkeznek. Én Kámusal bekormányoztam ekkora már az első söröket. De ami a legfontosabb kedves olvasók, hogy a Superbuttos Zoli segítségével végre be tudtam üzemelni a hangológépemet 3 hónap után, vagyis rájöttem, hogy a kurva anyjába működik. Elképesztő bazzeg.
A forgatókönyv a szokásos: bebaszás, hajnalba kóválygás a Hév után a Batthyány téren.”


Folyt Köv Ati:

„Ez a tipikus példa arra, amikor az ember nagy hanggal jól megaszondja, utána meg jön a fejvakargatás. Miről is beszélek? Balika barátom már rég készen van a naplóval, én meg még mindig próbálom összevágni a több helyen is elszakadt filmet (amit aztán nem néz meg senki), csak hogy belerondítsak kiváló cimboráink naplójába.

Természetesen nem indultunk el időben, de ez a Superbuttól megszokott dolog, délután még húrért rohangáltam a városban, amiket természetesen azóta sem tettem fel a gitáromra, de ugye az elv, meg a szőröstökű, jól felkészült muzsikus szerepében való öntetszelgés. Mivel brigádunk másik fele később jött utánunk, mindössze négyen ültünk a buszban, Norbert (a SB mindenese, civilben kiképző őrmester), technikus-road barátunk, Krisztián, aki szerint a sikerre minimum 50-70 százalékos esély garantált, illetve kitűnő gitárosunk, Tomika, akinek hobbija a fűnyírás. Jómagam az anyósülésen foglaltam helyet, és az indulás után körülbelül három másodperccel már kedvenc tevékenységemnek hódoltam, ami különféle fekete- és halálmetal zenekarok hallgatása eszméletlen hangerővel – ezt néha különböző szórakozóhelyeken is szoktam csinálni enyhén ittas állapotban, beszélgetés közben illetve helyett, senkinek sem ajánlom.

A pályán mindössze két darab húsz kilométeres dugóba futottunk bele, amelyek során a kurvaanyázásban annyira kifáradtam, hogy Szegedre érve azonnal innom kellett egy sört. Kisvártatva befutottak a többiek, Mr. Peti Lee, kitűnő dobos és futballszakértő, korábbi gitárosunk, Szabika, aki amellett, hogy legenda, jelenleg hangmérnökként kísér minket, basszusgitárosunk, Rex Blonde, azaz Zolika, imádja a katedrálisokat és a romantikus naplementéket, valamint énekes-frontember-szóvívőnk, András, akinek otthon cigarettaültetvénye van. Egy ilyen illusztris társaságban csak másodedző lehet az ember, pláne ha a Cadaveres is a környéken van.
Maga a koncert a hangulatos, ám felejhető kategóriába tartozott, érződött a hathetes kihagyás, de azért elment. A közönség nagy része láthatóan jól érezte magát, úgyhogy mi is megvidámodtunk az elpakolást követően, gazdasági válság idején a pia a legjobb befektetés, mint tudjuk. Nagyon sokan voltak a klubban, vagy csak én láttam több embert, a lényeg, hogy a végén igen keményen beültem az öltözőbe, hogy csúnyán nézzek, és ellenőrizzem, hogy nem lopták-e el a rambókést a táskámból. Közben kaptam az értesítést, hogy a művészurak kérik, vigyek sört, természetesen egyből elkezdtem vigyorogni, hogy na, buli lesz, nem hiába alszunk egy helyen. Viszont előtte egyes nyámnyila zenésztársaim nem átallottak enni, ráadásul vissza kellett mennünk Petiért, aki az este folyamán rájött, hogy tudat alatt mindig is szegedi egyetemista volt, úgyhogy bevette magát a szomszédos JATE-klubba, ahonnan hajnali négykor sikerült előkeríteni, nyilván elhúzódott az egyérintőzés, hehhehe. Így hát nem volt meglepő, hogy mire a szállásra értem az italokkal, már mindenki aludt, még a klubban dolgozó sztriptíztáncosnők is, ezért fel voltam háborodva, hogy már a Cadaveres sem a régi, pedig annak idején…

Másnap reggel Körmi keltett, hogy ezerrel megy a Gorgoroth a fülesemben, ő meg azt hitte, fúrnak. Ilyen nyitás után már hülyeség lett volna visszafeküdni, Balikával és Kálmival 10 körül el is kezdtük a szakmázást, ami a következőket foglalja magában: sörivás, rockzenei pletykák és sztorik megbeszélése aktualitástól függetlenül, fiktív zenekarok alakítása, a beszélgetőpartner lemezén való vendégszereplés megbeszélése, közös projectek tervezése, további sörök ivása, igény szerint dohányzás, ordas faviccek mesélése, ezeken harsány kacagás vagy megrökönyödés. A fiktív zenekarok nevére egyébként nem nagyon emlékszem, de a teljesség kedvéért néhány: Balástyai Rém, Balogh Lajos Emlékzenekar, The Lyuksógorz, valamint Walesi Hentesbárdok. Az igazat megvallva, ezek közül nem mindet én találtam ki, csak jó arcokkal barátkozom, és nem szégyellem mások poénjait sajátként előadni.

Nem kérdés tehát, hogy igen jókedvűen érkeztünk a Tisza-parti vendéglőbe. Zenésztársaim már a levesnél jártak, amit úgy megkívántam tőlük, hogy gyorsan ittam is két sört, miközben Balikáék a már említett csengőhangokat tesztelték nagy sikerrel. Azt is megtudhattuk, hogyan kell összeveszni a Pető-ikrek módszere szerint: a konfliktus oka legyen valami lényegtelen apróság, utána egyre jobban be kell hergelni egymást, amíg valaki nem kezd el üvöltözni az étterem vendégei által is JÓL hallhatóan, hogy „Figyelj, muszáj neked állandóan ugatnod, bazdmeg?!?” Taps.
Miután a vendéglátóipart is meghódítottuk, elindultunk Szentesre. A helyszín egy komplett rockmúzeum, a falakon működő lemezjátszók és bakelitek tucatjai a hőskorból. Mondjuk, Komár Lászlótól nem volt kint az „Ez a divat”, de ezen kívül minden tökéletes, kivéve a nézőszámot, azonban erre is találtunk önigazolást. Ha sikerünk van, nincs gond. Ha nincs sikerünk, majd azt mondjuk, hogy igényes rockzenét játszunk. A szeszesitalok frontján ismét komoly erőket mozgósítottunk, alakul a terv, gyönyörűen. A lépcsőfordulóban G.-vel beszélgettünk az analóg lemezkészítésről, meg a stúdiótechnikáról, amihez nem értek annyira, hogy véleményem legyen (illetve ezt hajlamos vagyok elfelejteni), de szeretem hallani szakemberek véleményét, hátha mégis rám ragad valami a poháralátéten kívül.

Annyira jól éreztem magam, hogy Cadaveres alatt beálltam a közönségbe hangulatot csinálni, ami esetemben a fejrázást, illetve a színpadon lévő zenész urak artikulátlan üvöltözéssel történő buzdítását jelenti. Persze vokálozni nem mertem felmenni a New breedre, amiből az a tanulság, hogy amelyik kutya ugat, az nem macska. Rajtunk is szédületes tömeg zúzott, mintegy harminc fő, de minket nem érdekel, hányan vannak, mert akár egy embernek is ugyanúgy játszunk, csak az önkifejezésért tesszük, a belső késztetés miatt, a művészetért. Illetve én a pénzért, mint azt pár hónapja egy bárpultnál elmondták, úgyhogy azóta fel is ajánlottam a maradék koncertgázsimat az Önkéntes Megfejtőbajnokok Anyagi Jólétéért Alapítványnak.

Egy régi barátom is feltűnt a koncerten, Mihály Gergő, aki a kitűnő Angertea zenekar frontembere, neki annyira megörültem, hogy azonnal meg kellett innunk egy fröccsöt. Így aztán kellemes hangulatban indultunk vissza a szállásra, ahol megint lemaradtam a sztriptízműsorról. Ehelyett tettünk még egy kört Szegeden, a Garaboncziásban épp stonerrock koncert utáni afterpartyba csöppentünk, az egész úgy nézett ki, mint egy soha el nem készülő Down-klip: a pultnál csúnya férfiak enyhén spiccesen egész estére szóló örök barátságot fogadnak, miközben szólnak a lassú, súlyos riffek, és régen minden jobb volt, testvér. Maradnánk még tovább is, de Vörös emlékeztet, hogy holnap is lesz koncert, talán nem ártana pihenni is előtte. A szálláson a szexcsatorna utolsó öt percét ugyan elkaptuk, de néhány gumicsecsen kívül semmi lényegeset nem láttam, pedig egy kis korbácsolás mindig jót tesz a lelki egyensúlynak. Alvás ismét, ezúttal Paul Simonra és Peter Gabrielre. Puhulok bazdmeg.

Másnap rettenetes másnaposságra ébredtem, természetesen elhangzottak az ilyenkor szokásos ostobaságok, amiket általában már aznap este sikerül felülírni, miszerint én soha többet, és holnaptól új élet meg mifene. Hahaha. Délelőtt őgyelgünk a városban, majd a legolcsóbb kajálda megkeresése – standard turnéprogram, ahogy Körmi megfogalmazta – meg némi várakozás után irány Zenta. A határon a kiviteli nyilatkozattal kapcsolatos ügyintézés folyamán Zolika alapfokú nyelvvizsgát tesz angolból - a vámos „Do you speak english?” kérdésére egy elegáns „No!” a válasz, egyáltalán nem röhögtem. De ezt is lehet fokozni: Norbert választékosan angolsággal elmagyarázza, hogy igen, zenekar vagyunk, ezek tényleg a mi hangszereink, és éppen játszani igyekszünk Zentára please, mire a szerv: „What?” Gratulálunk.

Zentára elég hamar megérkezett a csorda, a Zeppelin klub az egyik legszimpatikusabb hely marad, bárhova is megyünk, a szervezőkkel, Petivel és Ricsivel régi cimborákként köszöntjük egymást (Másnapos vagy? Hát ez hogy lehet?) Hosszas gondolkodás után csak iszom egy gyógysört, a másodiktól már kezdek jobban lenni. A klub előtt megbeszélés, lesznek-e ma, vagy megint egymásnak kell majd ordítozni a színpad előtt? Persze jön a nosztalgiázás is a Kisavas-Alsósoron nulla embernek lejátszott koncertekről, de aztán csak összegyűlünk páran, lehet menni a színpadra rockzenészt játszani. A Cadaveres refréneket Zolikával spontán vokálszólamokkal „dobjuk fel” az asztalnál ülve, kb. mint egy tökönrúgott Dieter Bohlen és egy barcogó gímszarvas duettje, szuper produkció, minőségi előadás. A három buli közül magasan ez a legjobb, megy a pózolás meg a vigyorgás, a végén András a színpadra szólítja a közönséget, én meg menekítem a pedáljaimat oldalra, és igyekszem, hogy senkit ne csapjak fejbe a gitárommal. Még beugrom a közönség közé is, pedig nem szokásom az ilyesmi, megy a fej mögött gitározás meg a bohóckodás, mint ilyenkor szokásos. Utána néhány búcsúsör, de csak szolidan, mert akármennyire kemények is vagyunk, azért nem lehet mindennap mocsárrészeg a férfi, még ha rakendroller is. Szép hétvége volt, szerencsére hamarosan találkozunk Debrecenben, már előre félek. Az illetékeseknek köszönöm az elemet, a pólót, és a lehetőséget!„



BalázS és Nihilak
vissza

CadaPlayer

No flash player!

It looks like you don't have flash player installed. Click here to go to Macromedia download page.

Powered by Flash MP3 Player

 

Hírlevél