Napló
74. fejezet - Tour 2010: Németország (Hallod Bali?Az élet nagyon súlyos)Május 6.-án én már félig szabin voltam, így még a délelőtt folyamán leutaztam fehérvárra, mert már megőrültem otthon az unalomtól. Természetesen a sörözés már délután 3-kor elindult, ami folytatódott Kölni edzése alatt is a loviban, majd nála, végül a buszban. Kálmi megint hozta azt az üveg jégert amit ha jól emlékszem február óta cipel magával, és még mindig van benne 2 deci:) De nyilván le is fogom írni, hogy miért:) A buszban piálás közben Kálmi Husszein megemlítette, hogy Berlinben bizony 8 fok lesz. Én meg mondtam, hogy faszság, nem lesz. És lett. Karrierem csúcsán 8 fokban Berlinben egy pulcsiban álltam az esőben. Jól indul. Kb. 12 körül értünk, oda a helyhez, ahol Bedlamnak (WMD Manager) mondták, hogy menjen el onnan, majd 3 kor tudnak a zenekarokkal foglalkozni. Közben elkezdett szakadni az eső. Mink meg ültünk a buszainkba mint a jó gyerekek, az ablakra rajzolgattunk, grindcore zenekarokat alapítottunk és oszlattuk fel, illetve Tájgert (a technikusok csúcsa) basztattuk.
Pontban 3-kor kinyíltak a kapuk és mehettünk is befelé, ki-ki cigizni vagy inni, vagy szarni-hugyozni. Felpakoltuk a motyót közben megjöttek az előzenekarok is, az első sörök már 15:03-kor el is fogytak, szendvics, kávé, gitártisztogatás. Közben befutott Farkas Csabis is (Ektomorf), hogy lezúzza velünk a Vicious Gamet bőgőt. Gyorsba átvettük a nótát, kicsit szakmázgattunk, és ahogy elnéztem a többieket berúgtunk, hálistennek a Bedlam által osztogattok vodkátúl. A bulin jól éreztük magunkat, bár itt is igaz volt az a mondás hogy több embert nem érdekelt mint akit igen. Szóval érted, de igazából kibaszottul szartunk rá, ha már úgyis elutaztuk a seggünket Berlinig, felőlem nézheti a bulit csak egy lamantin család is:)
A szállás a szomszédos épületben volt, egy egész szintet megkaptunk és a hely kedves barátaim rottyon volt kajával és sörrel. Kezdtetét is vette a féktelen mulatozás, a kaja hamar elfogyott, Kálminak meg későn jutott eszébe hogy ennie kéne mielőtt összeesik, elővette hát a spagetti konzervet, hogy abból falatozzunk egy keveset. Igen ám, de nem volt sehol tányér, így Káámi kitalálta, hogy van a spejzban egy csomó elmosott nagyméretű hamutartó, fogta magát és abba melegítette meg a kaját. Profi bazzeg profi. A buli folytatódott WMDGábor hatására megittunk egy jégert és sprinteltünk is a budiba! Ilyen még nemvót:)
Másnap egy laza városnézésre beneveztünk, Joci, hozta magával az Ipod hangfalait, berejtette a pulcsija zsebébe és üvöltette a Dr Alban számokat a Reichstag mellett:)
Wolsburgba szinte többször játszottunk már mint Máriabüdösfügykösön, így ismert volt a terep, jugendzentrum, részeg német fiatalok, de annyian, hogy be sem férnek a helybe óriási a hangulat, a szervező srác nagyon jó arc, hozta a söröket, meg a lecsólevest, A buli előtt a klub előtt konstatáltuk, hogy annak ellenére hogy a hely majdnem fullon, van kint még többen állnak és dumálgatnak, jónak ígérkezett. A buli jó volt, viszont egyszer elszállt a komplett színpadi áramellátás, amitől mindenki sík ideg lett, lévén szarattuk a cuccaink épségét. Végül G segítségével ez is megoldódott a motyó újból megszólalt, döröghettek is az Evilution gigaslágerei. Koncert után egy elég komoly afterbe fordult át a szitu. A srác mondta, a helyen tudunk aludni, viszont maradna még pár srác akiknek a helyen van a próbatermük. Mi mondtuk, hogy ok, csak ne legyenek basztatva a színpadon (amúgy összepakolt) cuccaink. A srác mondta, ok, és egész este úgy itattak minket a bárban, hogy alig láttunk. Mentek a popslágerek ezek úgy nyomták a bugit mintha az életük múlna rajta ( mint a travolta) és mindenkin Sodom pulcsi volt. Bölcsiék rávállaltak valami lime-os vodkára, mi Kálmival söröztünk. Jó volt, a szervező srác kúszva akart kimenni hányni a bokorba, de megszívta mert a folyosón a lábánál fogva húztuk végig vissza a pulthoz. Szerencsétlen, jól benézte:) Végül mi mentünk aludni 3 an utoljára aludni reggel. Másnap kaptam is WMD Gábortól egy Destruction lemezt, a „hétvége legkeményebb metálosa” címe mellé:)
Szombaton, délelőtt összeszedtük magunkat aztán elmentünk Korbachba ahol elég hideg volt, és kiderült, hogy ahol játszunk az egy disco és a hangcuccot 1967-ben vásárolták, egy mongóliai szendvicsbártól, kéz alatt. Természetesen a termék minősége ezzel egyenesen arányosan nem hozta a szintet. Szegény G majdnem sírt, illetve nevetett is. Képzelhetitek. Mindegy kedven Német tezsvérünk Icke és felesége Manu is eljöttek a rokkerkoncertre, így a hangulat adott volt. A backstage elég nagy, kaja sör van, több nem is kell. Bár én már eléggé el voltam használódva a szerda délután óta tartó rokenroll miatt, így csak a radler sörökkel bajlódtam, ami miatt meg is kaptam a lebaszást, hogy miért gyereksört iszok. Köszi még egyszer, rohadékok!:)
No volt itt is 3 előbanda, a WMD meg mink. Itt sem voltak annyian ahány hely volt de ez van.
Felmentünk megpróbáltuk megteremteni az ideális rocknroll szituációt már majdnem megvolt de a harmadik playback tracknél elszállt az ének meg a lábdob (mivel csak az ének meg a lábdob volt kilőve, de ezt gondolom le sem kellett volna írnom) G mondta, a végfokkal van valami, magától lekapcsol, a túlmelegszik várni kell 1-2 percet. Vártunk 1-2 percet, 2 szám után megint elment, de ekkor már szartunk rá, G ráfeszült az ügyre, valahogy megoldotta. Végül lement a buli, a népeknek tetszett, nekem annyira nem. Kipakoltunk a -50 fokban, elbúcsúztunk a WMD-től és zúztunk haza.
Balázs