Napló
68. fejezet (Bálintgazda és a Keleti pályaudvar avagy miért a sofőr a legrészegebb?)Végre eljött a várva várt giga-hosszú kirándulás időpontja melynek első állomása a méltán híres Amszterdam, minden füvek fővárosa, és a német Stampelmoor, minden pikoló sörök őshazája .
A holland buli előestéjén, csütörtök este vágtunk neki a túrának felfegyverkezve azokkal a jól bevált és elengedhetetlen kiegészítőkkel mint: ALASZKA vodka 2 deka, fejenként 5 sör, 10 szenyó, egy zacsi babapiskóta és egy zacsi kakaós omlós a nehéz napokra. Na jó nem mindenki csak a köménymag azaz én és Zangief…akarom mondani Gergő komám. Este bepakolás egy kis GPS buherálás, amit teljesen sikertelenül próbált megkrekkelni Gabó professzor, de a dolgok végül is egy pót-helymeghatározószerkezetttel rendbejöttek. Mink ugye jól fogyasztottunk a határig el is ment minden, benzinkúton utántöltés, aztán már csak arra emlékszem, hogy szokás szerint veszekszek Ádival valami tökéletesen felesleges és jellegtelen dolgon, Gergő meg kettőnk között fuldokolt a vihogástól erősen köpködve kifelé a szájából a félig lenyelt söritalt.
Aztán már csak arra ébredtem, hogy Körmi mondja: „ Jólvan bazmeg! 150 km és Amszterdamban vagyunk!”
Jeee! Kiderült ugyanis, hogy Bálintgazda megállás nélkül nyomta egész éjjel, úgyhogy maximális riszteppa! Kb. délután 1 felé találtunk is egy parkolóhelyet a belvárosban oszt gyerünk városnézni! Amszterdam nagyon kemény hely. Mindenhol bicikli út , így mindenhol őrült biciklisek kamikaze módjára heggesztenek az utakon, minden hídkorlátra legalább 40 leélt bicikli van odakötve. Félelmetes a közlekedés, de legalább nincs szmog, ott az öltönyös üzletembertől a hippin át majdnem mindenki teker…(hehehe ha értitek mire gondolok, jó tudom szar poén). Ettől függetlenül én már a falat kapartam attól a nyüzsgéstől.
Miután lejártuk a lábunkat, Bálintgazda (tudod a turnéban is ő volt velünk, meg tudjátok nézni a galériában, ő az a úriember akinek egy jó nagy faszt rajzoltunk a nyakára amikor kiütötte magát délután 2-kor Svájcban) szóval hozta az ötletet, hogy igyunk már meg egy pár rohadt erős sört. A sor néhány darab 8 %-kos belga csodával kezdődött, utána jött a 12 %-kos büntetés. Mire kinyitott a klub már egész jó volt a hangulat:)
Szóval jött egy nagydarab (szerintem) latin csávó, majd mondja, hogy ne vigyünk be dobot mert 2 zenekar lesz, használjuk a klub cuccát. Mire kisilabizáltam a hadaró csávó mondatait addigra Gergő már lehordta az össze cuccát. Jóvan! Megyek a sráchoz, hogy hol is van az a dobcucc, mire ő kérdi hogy mindek? Úgyis csak mi játszunk este. Ezt a faszt...
Mindegy , összeállt a színpad beálltunk stb. A klub méretei: Ádi mondja hogy ő megnézte neten a klubot szerinte fasza nagy tágas…meg nem kell beszarni van darts!
Nah a klub kb. 4 átlagos nagyszoba terjedelmű volt és a darts is a színpad falán volt dísznek odatéve hehe! Egy ideig döglés, elütöttük az időt azzal, amivel egy átlag turista elütné az időt Amszterdamban:) Volt is nagy kóválygás meg értetlen arcberendezés. Bálintgazda persze folyamatosan döntötte a sört vazze mintha muszáj lenneJ A buli nem volt valami nagy durranás, érdeklődve nézték a rokkot a lelátogató polgárok. Gyorsan berámoltunk a fölszerelést a buszba, és elindultunk valamerre, ahol le lehet tenni a gépet és egy kicsit pihenhetünk (a buszban). A városból kifelé menet már kezdődött a vihogás, Bálint már annyira satu részeg volt, hogy mindenféle összefüggéstelen ökörséget kezdett el üvöltözni.
Idézek:
„Te Körmi! Ez már itt a Keleti? Mert én itt akkor kiszállok, vigyétek fehérvárra a buszt, de ne feledd, holnapra nekem kell a kocsi, szállítani fogok”
A marharépa!:) De csak elaludt a szentem, utána meg mi is. Reggel 9 körül totál elgémberedetten összeszedtük magunkat és húztunk az alig 200 km-re lévő Stamplemoor-ba ahol egy elég profi fesztiválba csöppentünk bele. Jó idő, kedves német emberek, mindenki boldog. Kaptunk enni is meg inni is, szóval királyság volt. A sört ilyen 2 decis pohárban adták, ami a magunkfajta fiataloknak kb. egy hörpintés és mehettünk is a következőért. A kajasátort egy perc alatt változtattuk át egy ilyen szockó talponállóvá, már csak a svájcisapka hiányzott:)
Majd kiderült hogy, a fesztiválon a zenekarok bárhol kapnak sört ahol mérik. Aham de az is csak 3 decis pohárban, tehát előrébb nem vagyunk a fél literhez szokott bendőnkkel. Ezt Ádi hamar megunva négyesével kérte ki a söröket amiket rögtön bele is töltött egy másfél literes ásványvizes flakonba ( a párásztja). A lényeg, hogy neki volt esze mi meg küzdöttünk a sorban állással, de hagyjuk, ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Na itt a koncert az előzőnapival ellenben szerintem kurva jól sikerült voltak is népek dögivel minden király volt. Az elmúlt pár bulik Németországban nekünk meglepően jól sikerültek, úgyhogy soha rosszabbat!
Ezután a szokásos, pakolás bámészkodás és tipli haza. Vasárnap végre vízszintben voltunk és visszagondolva a többiek elnyűtt fizimiskájára gondolom ők is fürdés és döglés.
BalázS