• CADAVERES on Facbook
  • CADAVERES on MySpace

Következő koncert

2017-11-25
Nyíregyháza ( H ) -. Club Hollywood

2017-12-16
Dunaújváros ( H ) - Kaptár

Napló

67. fejezet (European Assault Tour 2008 II. rész)

European Assault Tour 2008 – napló II. rész
2008. 03 03 - 2008. 03 15

A folytatást ömlesztve kapjátok, nem napokra osztva, mert minden reggel nehezen ébredtünk. Unalmas lenne jajgatással kezdeni minden napot… :P
Szóval Köln! Valahogy odaértünk… nekem néha egybefolytak az utazások, amikor már a hatvanadik hegy mellett mentünk el. Bálintunk elképesztő tehetségével meg sem éreztük néha az utazások nehézségeit. Köln szép város… ámultunk a dóm előtt, néztünk rózsaszín, összkomfortos hűtő-mosó-mosogatógépet meg hasonló fantasztikus dolgokat. A klubba korán odaértünk. Kedves vendéglátónk, Ricardo közreműködésével megérkezett a „csilisbab” :DDD Az agyonmatricázott backstage-ben annyi hely volt még, hogy a No-ék gitárosa, épphogy beférjen. A buli jó volt, én agyongyógyszereztem magam, Körmi elaludt (ekkor építettünk alvó testére különböző, kreatív objektumokat) – és ez egy fontos pillanat, mert ekkor jöttünk rá többen egyszerre, hogy milyen jó dolog az alvó ember tehetetlenségét kihasználni. :P
Buli után Ricardo testvérének lakásán aludtunk… horkoló brigád folyamatosan nyomta az éjjeli üzemet de azért csak sikerült pihenni.
A következő nap pihenőnapnak minősülhet. Gemündön volt a buli de csak másnap. Aznap Egy havernál szálltunk meg (Metzi) akit annyira érdekelte, hogy egy horda szállta meg a bérelt házát, hogy 10 óránként kb. egyszer jött közénk haverkodni (akkor is épp egy sört nyitott), majd rohant vissza a számítógépéhez, mert háborúzik kedves bajtársaival a neten… Állítólag ezt már egy éve nyomja, mert elhagyta a barátnője. :D Uraim! Lehet mivel fenyegetőzni! :DDD Szóval sokat filmeztünk, megnéztük a Terror bolygót, pihentünk, aludtunk, ki, hogy, mi módon. Másnap leugrottunk a Walhalla páholyba és egy nagy kedves és lelkes kis közönségnek lebontottuk az épületet. Mindenki jó arc volt, még a török Gyrosos néni is aki látván, hogy külföldiek vagyunk, mellécsapott még egy üveg grátisz bort a kajánkhoz. ))
Darmstadtra nem térnék ki nagyon. Az egy ilyen folt a térképen… :D No zenekar elmagyarázta nekünk, hogy ha lefordítjuk akkor nagyjából Bél-várost kapunk… :D Igazi metal… aznap máshova költözött a városból, de mindenki tette a dolgát. A No énekese még egy kis Refuse Resest-be is beszállt.
Másnap jó hosszú út állt előttünk, de mi minden akadály leküzdve elérkeztünk ismét Svájcba, Pfäffikon-ba. Gyönyörű tájakon mentünk keresztül, egyszer-kétszer meg is álltunk konzerveket nyitogatni az Alpokban… fantasztikus érzés ahogy állok a bicskával a kezemben, szívom magamba a magaslati levegő szagát, ahol lila tehenek is legelnek… hmmmm…  Maga a hely nekem nagyon tetszett. Kicsi, barátságos, szeparált kis viperafészek. Balikáék gyorsan nekikezdtek a „beerkiller” név méltó kiérdemléséhez és elpusztítottak minden gyanús sörösdobozt 100 méteres sugárban. Bálintunk be akarta bizonyítani, hogy bírja, de hát végigvezette a fél világot, elfáradt. Jó segített ebben Jager-apó altató dala is, de itt térnék vissza az „alvó emberrel való kitolás” fejezethez, ugyanis ekkor történtek az ominózus képek Bálintunk átváltozásairól. A vicc az volt, amikor buli közben betámolygott közénk Bálint, a nyakára rajzolt f@sszal és mutogatja, hogy „jó a buli”… Hát ember volt a talpán aki nem röhögte le magát a színpadról. :D
Marcello volt a házigazdánk, egy igazi benjo-riffkirály. Jó arc volt, bár jellemző, hogy a törvény keménységéről panaszkodott, aztán otthagyott minket egyedül a lakásán. Valami csaj be is csöngetett, hogy csak fürödni jött és Marcello haverja… :D Ilyet?! Ez bizony már Luzern-ben volt.
Másnap fel is kerekedtünk és körbejártuk a város nevezetesebb pontjait. Pont megfelelő mennyiségű gyönyör tárult a szemünk elé, hogy este aztán jól kidühöngjük magunkat.  A buli egy kis dombocskán volt amit friss tehénszar lengett körül. Megérkezésünk első legfontosabb teendője az asszisztálás volt Bálintunknak, ugyanis az egyik kerék menthetetlen állapotba került. Bálint gazda méltóan tehetségéhez, pikk-pakk felrakta a pótkereket. Persze mindez a segítségünk nélkül nem történhetett volna, mint ahogy a fénykép is igazolja. A koncertterem szép fekete volt. A sörmennyiség itt is adott volt, mellé a helyiek által készített lasagne. Többnyire a németek-osztrákok-svájciak nem a konyhájukról híresek. De ez a lasagne tényleg jó volt.  A bulit mi kezdtük, becsületesen lerendeztük amit kellett. Jó érzés volt abban a tudatban lenni, hogy végre hazamegyünk egy kis időre és aludhatunk a saját ágyunkban. A No is ledarálta a maga showját, majd jött a svájci Mortal Factor. Az énekes úgy sikoltott, mint még senki a 80-as években.  Bekockáztuk a motyó felét a buszba, a másik felét a jószándékú németekre bíztuk, akik már szintén sörgőzösen beszéltek. „Mr. Balls” azaz Balázsunk betárazta a maradék, fellelhető sört, Körmivel elszopogattunk a whisky maradékát, a többiek meg gondolatban már otthon jártak.

Hiányzó rész
Otthon, a nyugalomban, hazai ételt csámcsogva, kipihenve, feltöltődve.

Berlin! A macskakövek városába repülővel mentünk. Szegény Balira rájött a légi betegség és hát arcát nézve már-már én is majdnem bepánikoltam.  Gergő belefutott egy kedves idős hölgybe, aki mellette ült és folyamatosan tömte cukorkákkal. Végig németül dumált és nem zavarta, hogy Gergő semmit nem értett belőle.
A cuccunk nagy része ott várt, a másikat hozta utánunk Bálint. Minden rendben volt… azaz lett volna. Ricardo barátunk aki egészen sajátos módon értelmezi az idő fogalmát… kicsit csúszott. Aztán kiderült, hogy nem csak nálunk hanem odakünn is sztrájkol a helyi berlini közlekedési vállalat, így mindenki autóba vágta magát és ezáltal minden úton dugó volt. Már kívülről ismertük a repülőteret, mire megérkezett Rici. Ezek után átutaztuk a fél életünket, de végül megérkeztünk a K17 deszkáihoz. Nem semmi a hely. Itt aztán nem kis bandák riogatták a népet. Jó volt a cucc, szépen szólt. A sztrájk jótékony hatása és a hétköznapi pangásnak köszönhetően nem volt tömve a helység, viszont akik lent voltak azok nagyon élvezték. Az egész komplexum jól volt kiépítve és hát a backstage… mindenkinek frissen vetett ágy… hmmmm  No-ékkal megnéztük az afterparty részét a helynek ahol hihetetlenül gyorsan részegedett le a társaság. Mire visszamentem, bandánk nagy része aludt. Mire én is aludhattam volna a No zenekarra rájött a partihangulat és megállás nélkül ment a sörpusztítás… szegénykéim még a kesztyűt sem vehetik fel a Balika ellen… :P
Mönchengladbach egy nagy kedves kis város. Kb. minden sarkon kocsma vagy metál klub van. Ez komoly. Este 8 után elözönlötték a tizenéves punkok az utcát. Bálint is megérkezett az új busszal. A koncerten megjelentek nagy, német cimboráink, Ickéék. Az egész család lejött, nagy meglepetést okozva. Jól megőrültünk meg a népek is, aztán elköszöntünk a No-tól és a sikítókirály Mortal Factortól, majd hazavettük az irányt.
Útközben kiugrottunk Millstatt-ba egy kis utóbulira.  A városka itt is mint egy ékszeresdoboz tárult föl előttünk. Először nem találtuk a helyet, mert a GPS a másik oldaláról közelítette meg velünk a célpontot. Itt szintén megjelent egy idős hölgy… mint aki a repülőn is volt. Kicsit féltünk mert ugyanaz volt a taktikája… - folyamatosan németül beszélt és nem törődött vele, hogy mi ezt nem értjük. De amúgy nagyon bájos kis teremtés volt… de roppant gyanús is. Aztán útbaigazított minket és átváltozott egy denevérré. Rengeteg fiatal jött a klubba aznap este. Még csocsóztunk egy helyi magyar arccal is. Itt is elpusztítottunk mindent a színpadon, majd a hűtő környékéről és mielőtt leléptünk volna, még húsvéti ajándékcsomagként tojásokat és szendvicseket is kaptunk a helyiektől.
Hát így indultunk mi haza erről a mulattságról.


Ádám
vissza

CadaPlayer

No flash player!

It looks like you don't have flash player installed. Click here to go to Macromedia download page.

Powered by Flash MP3 Player

 

Hírlevél